Levegővédelem

Az ózonréteg a sztratoszférának az a része, ahol az ózon molekulák koncentrációja nagyobb, mint az atmoszféra többi részében. Ez egy védőszűrőt alkot a káros ultraibolya sugárzással szemben a Föld fölött. 

Működése: az ózonmolekulák elnyelik UV-sugárzás bizonyos tartományát (290-320 nm hullámhosszon) miközben felbomlanak oxigénatomokra és oxigénmolekulákra. Ezek a termékek (hőfejlődés közben) igen gyorsan visszaalakulnak ózonmolekulákká.

Az emberi civilizáci két fő tevékenységével veszélyezteti az ózonréteget. Az egyik a klórozott-fluorozott-szénhidrogének (CFC-k) a másik a sugárhajtású repülőgépek használata. Ezek közül az első a jelentősebb. A CFC-ket 1950-től használták sprék hajtóanyagának, hűtőszekrényekbe, fagyasztókba és légkondícionálókba. Az 1970-es évek elején több kutatócsoport vizsgálatot undított, egymásnak ellentmondó eredményeket publikálva. A szabad klóratomok ózonnal való reakciójukat bizonyították. Egyetlen klóratom átlagosan 100 ezer ózonmolekulát képes elbontani. 1985 óta mérhető az ózonkoncentráció csökkenése.

Az ózonréteg vastagságanak csökkenése azt eredményezi, hogy egyre nagyobb mennyiségű ultraibolya sugárzás éri el a Földet. Ennek komoly egészségkárosító hatása van az emberekre (bőrrák, szemiritáció), növényekre (mutációk, terméscsökkenés, méretcsökkenés, pusztulás) állatokra ( szem- és bőrproblémák) valamint az épített környezetre ( erózió, elszíneződés, málás, festék lepattogzása).

Az eső nemzetközi környezetvédelmi egyezmény az 1987-ben aláírt Montreali Jegyzőkönyv, amely kimondta, hogy 1998-ig a freonkibocsátást illetve felhasználást felére csökkentik, majd ( a 90-es években aláírt szerződés alapján) 2000-ig teljesen betiltják.

bár előreláthatólag az ózonkrízis megoldása egy globális sikerként könyvelhető el, századok fognak még eltelni, míg az ózonréteg teljes mértékben visszaalakul.